Vladislav Yerko
Magyarul is megjelent könyve:
" Több mint 100 terem, kisebbek-nagyobbak, valamennyi hóból-ez a Hókirálynő palotája. Falai kavargó hóörvények, ablakai csípős szelek voltak.A szikrázó Északi Fény világított be rajtuk. Ha tudnátok, milyen üresek és hidegek voltak!A Hókirálynő termeit bizony még sohasem járta át az öröm. A temérdek üres helyiség volt egy befagyott tó, amelynek jégtükre ezer egyforma darabra törött, s emiatt olyannak tűnt, akár egy műremek. A tó közepén maga a Hókirálynő ült. Azt mondta az értelem tükrének közepe ez, és ilyen csak egyetlen van a világon. A kis Kay egészen kékre fagyott a hidegtől, szinte fekete volt az arca, de nem vette észre, mert valahányszor a Hókirálynő megcsókolta, mindig elmúlt a borzongása a szíve pedig időközben jéggé fagyott. Éles, lapos jégdarabokat rakosgatott egymásra, számtalan változatban illesztette össze őket, csak hogy valamit varázsoljon. A jéggel való játék az értelmét tette próbára, s minthogy az üvegdarab még mindig a szemében volt, így nagy jelentőséget tulajdonított az ilyesfajta foglalatoskodásnak. Egyetlen szót nem tudott csak kirakni, hiába próbálkozott minduntalan: ez a szó az ÖRÖKKÉVALÓSÁG. "
